Üdvözlet!

Szándékaim szerint ezennel beindítom az új rovatot, Ne csak a labdát nézd címmel (igen, ismerős kifejezés sokaknak, ezért ütöm tovább).

Hétről-hétre kinézek valamit szeretett sportunk ezer és ezer játékeleme közül, melybe a magam kis kezdő módján igyekszem betekintés nyújtani, támpontot adni, vagy csak olyan érdekességekre felhívni a figyelmet, amit a kevésbé éles szemek még nem vesznek észre vagy nem rutinszerűen értelmezik a látottakat. Hangsúlyozom, nem vagyok szakértő, nem váltom meg a világot, lesz olyan, hogy valamit tévesen látok-értelmezek vagy egész egyszerűen csak rosszul írom le. Ez nekem is viszonylag új terep, kipróbálom. Játszom a játékot, tanulom a játékot és már valamennyire tanítom is a játékot. Célom, hogy a kis társaságunkban közelebb hozzam a játékot azoknak is, akik eddig nem nézték mélységében, nem kerestek összefüggéseket. Célom terjeszteni a szakértő meccsnézés eszméjét. Egy összetett, rendszerében végtelen mély sportágról beszélünk, rengeteg olyan elemmel, melyek megismerésére, tanulmányozására érdemes időt szánni. Hogy miért? Én magamon azt tapasztalom, minél több mindent értek, minél többet látok egyszerre egy play során, annál izgalmasabb a meccsnézés, annál nagyobb élményt nyújt. Észrevenni egy blizt-et, látni egy szép húzást a fal közepén, vagy éppen követni egy CB-WR páros útját úgy, hogy a labda egészen más felé megy.

Az új rovat első témáját egy jó barátom szolgáltatta, aki Carolina Panthers szimpatizáns. Egy beszélgetésben megjegyezte, hogy Newton nincs jó állapotban, így meglátása szerint a Panthers a futójátékra helyezi a hangsúlyt. Belenézve a meccsbe, megnézve egy-két összefoglalót az a helyzet, hogy van benne valami. Vannak passzai Newtonnak, amik nagyon ülnek, de összességében sokkal pontatlanabb, mint volt és jóval kevesebbet vállal (futásban is). Ennek több oka lehet, én most maradok a pozitívumnál. Ez a pozitívum Christian McCaffrey, a 2017-es draft 1/8. választottja. Második szezonjában robbantott, közel 2000 srcimmage yard és 13 TD a termése. A következő pár sorban az első heti, Rams elleni teljesítményéből emelek ki pár figyelemre méltó pillanatot, a játék egészét vizsgálva. Mint tudjuk, egy futó nem sokat ér jó támadófal, a jó helyen megnyitott lyukak nélkül, annak ellenére, hogy vannak olyan szörnyek a ligában, mint Le'Veon Bell. Szóval nézzük az alábbi összefoglalót McCaffrey-ről. Még nem videó vágó programmal, még csak favágó üzemmódban. Percet és másodpercet megjelölve, kicsit műhely jelleggel, de nézzük, mit láttam én, és mire szeretném felhívni a játékot kevésbé ismerők, vagy még csak felületesen követők figyelmét. Csépeljük tovább a Ne csak a labdát nézd kifejezést!

00:51

2&17, igen kényelmetlen a saját 20 yardos vonalról. Parádésan felépített play, amiben mindenki hibátlanul elvégezte a feladatát. Eleve... 2. és hosszúnál, saját térfél mélyén középső futást hívni...

Lépésenként:

• DJ Moore (12) mozgása (motion), amivel kimozgatja a terület közepéről a védőjátékost
• Egy bal guard húzás Van Roten (73), míg a center balra segít be a húzó guard üres helyén
• A jobb guard és a jobb tackle azonnal fellép egy szintet blokkolni, az átengedett embert a húzó bal guard parancsolja földre
• McCaffarey végzi a dolgát, a center jobb oldalán megnyíló középső lyukon
• A két fellépő OL ott fejezi be a játékot, ahol a futást leviszik, 10-12 yardra a LoS-tól, ez minden edző álma!

Nézzétek meg többször egymás után, aztán meg-megállítva. Érdemes, pazar hívás volt, tökéletes végrehajtással.

0:57,

az összefoglalóban rögtön a következő play, 1st @ goal a Rams 8 yardosáról. Igen-igen, szép direkt snap, fake handoff az irányítóval, cuki... trükkös hívás, jujj, ritkán látunk ilyet. De kevésbé mozgat meg. Ami megmozgat, az a falnak a munkája!

Lépésenként:

• A pálya jobb oldalán található bunch formation (3 WR) megadja a játék erős oldalát, oda tolódik a védelem súlypontja is az MLB-vel együtt, akinek a center jobb oldala a lyukfelelőssége.
• Oké, direkt snap, hasznos, mert a középső LB 1 másodpercet (!!!) veszít, mire észreveszi, hogy nincs a jobbra kifutó Newtonnál a laszti. Ez a pici kihagyás elég arra, hogy a játék rossz oldalára kerüljön, ahol fennakad az OL-ban és nem tud hozzászagolni a playhez.
• Na de: amit a center Matt Paradis (61) művel, az hibátlan. 1 az 1-ben tartja meg és tereli/tartja jobbra a szemben álló DL-t. A jobb tackle-guard kettős balra blokkol. Center jobba, ők balra, tehát a bal oldali első lyuk nyílik. Ez a hívott játék, ezt tudja a futó is, aki a tökéletesen végrehajtott blokkoknak köszönhetően játszi könnyedséggel rohan át a kitárt palotakapu méretű helyen.

Tehát bunch formation oldalával (jobb) ellentétes oldalú középső futás, klasszikus. Öröm nézni, milyen egyszerű, tudván, hogy mennyi munka van egy ilyen play kivitelezésében.

1:49 pedig az ismétlés kedvéért. 3 & 1.

A 0:40-nél látható játék a másik oldalról. Izgalmas látni, hogy a, nagymama szavaival élve "birkóznak, szaladgálnak, egymáson fekszenek" káoszban egy kicsit élesebb szemmel ki lehet olyasmit szúrni, hogy "vao, ezt a hívást láttam már korábban is". Ilyenkor testközelbe érkezik az érzés, egy pillanatra "érezzük" a playbookot, rádöbbenünk, hogy ezek tényleg valami rendszer alapján munkálkodnak, nem csak úgy szaladgálnak playről playre. Szenteljetek időt az egyedül, vagy maximum 2-3 fővel való meccsnézésnek és keressetek ilyen jeleneteket a meccseken. Szuper kihívás. Érdekesség, hogy míg az első jelenet 2. és hosszú volt, ez csupán 3. és 1 yard.

Tehát ismét guard húzás (73), ismét az OL jobb oldala lép feljebb és tartja is meg az emberét, amely vonal mögé bevágva McCaffrey már versenytempóban tud haladni. Az utána látható védelmi mozdulatsort inkább nem is kommentálom.