Evolúció
Az NFL-imádat? Már nem is emlékszem, hogy kezdődött. Valahogy kialakult, amolyan darwini fejlődés mentén...
Annyi biztos, hogy amikor apám helyett apám, Péter, belépett az életembe, egészen más lett minden. Tesitanár és kosáredző volt, de kuriózum, amennyiben a legolvasottabb ember, akit ismerek. Neki köszönhetem a sportfanatizmusomat. Volt itt minden, kérem szépen, világszínvonalon néztem a gurulós focitól kezdve a Forma-1-en, a kézin, a pólón, a dartson, a curlingen, a ralin, a teniszen, a kajakozáson, a sportlövészeten keresztül az NBA-ig mindent. És majdnem mindhez hozzá is tudtam szólni, én voltam a tökéletes fotelhős!
Persze kicsit kosarazgattam is, de csak hobbiból, ami arra elég volt, hogy beszippantson az álomcsapat-építés, azaz a fantasy. Pontosabban a fantasy NBA. És ha egyszer beszippantott, akkor véged. Ráadásul van egy fantasy evolúció, miszerint először csak egyféle sportot játszol, majd amikor abban egyre kevesebb a kihívás, elkezd érdekelni más is. Na, erre nálam rásegített, hogy a Sports Illustrated legendás szakírója, Peter King heti NFL-cikkeit vallásos áhítattal követtem egy pár éve, innen már egyértelmű volt, hogy a fantasy NFL-ben próbálom ki magam. És persze közben elkezdtem meccseket is nézni...
...az egyik első villámcsapás-szerű élményem az volt, amikor a legendás Rex Grossman vezette Bears a NULLADIK labdabirtoklással touchdownt szerzett a Colts ellen a Super Bowlon. Devin Hester visszahordása láttán úgy pattantam fel, hogy a feleségem a mai napig emlegeti a robbanásszerű döngést a padlón. Persze aztán Manningék felmosták velük a másik padlót jól.
És azóta is csüngök a ligán, a játékosokon, a playeken, a highlightokon, a statokon, mert ez egy olyan kábszi, ami nem rossz! A csapatépítési érdeklődésem egyértelműen a Green Bay Packers tulajdonosi struktúráját tekinti etalonnak. Ez ugye annyit jelent, hogy nem egyetlen kőgazdag pernahajder a tulaj, hanem a szurkolók a részvényesek, ergo Packer vagyok for life. És mázlimra még a színek is stimmelnek, ennél a zöld-sárgánál nem találni jobbat, ráadásul a sajtot is szeretem. Meg a Hail Mary-ket. Szóval ez a tökéletes match, a tinder se tudna jobbat.
A hab a tortán, a cseresznye a habon, a fény a cseresznye felszínén pedig egyértelműen az Elmebeteg Hadosztály, ahova egy ex-kollégám rántott be. Ez a bagázs nem pillanatok alatt fogadott be, hanem pillanatok SEM teltek el... azonnal otthon éreztem magam, sorstársak közé kerültem, úgy húzzuk egymás agyát, hogy közben tudjuk, hol a határ, és közben "mintegy véletlenül", de megint csak egy teljesen természetes evolúció révén életre szóló barátságok is szövődtek. És a Hadosztály bővülésével szövődnek is még, ebben biztos vagyok.
