Felfigyeltem valakire! Egy csendes, mosolygós srácra, egy nyugodt és szimpatikus fickóra, aki ha felmegy a pályára hirtelen olyan kemény és brutális lesz, mintha egy álomból ébredne. Aki abban a pillanatban, ahogy vége egy play-nek , már nyújtja is a kezét azzal a mosolygós, de nem lenéző arccal az ellenfélnek, hogy felsegítse őt a földről. Soha nem láttam tőle indokolatlan durvaságot, vagy, hogy dumál az ellenfélnek, látszott, hogy ők is tisztelik. Számomra ez a figura testesítette meg azt, amiről a sport szól! Nem csak a csillogás és a trófeák számítanak, hanem az odáig vagy afelé vezető út is. Ő volt A 43-as! (gyk.: Troy Polamalu) Hát így lettem Steelers-es. Ráadásul a csapat is totál ellentéte volt a Csabi által kedvelt Patriots-nak. Nem a csilli-villi 50 pontos meccsek és szép megmozdulások jellemezték, sokkal inkább a sár és vér, a küzdelem és keménység. Megfogtak és az óta is tartanak, szerencsére. Eleinte ketten rivalizáltunk, a barátainkat inkább a másik foci érdekelte, ahogy kezdetben minket is, de aztán szép lassan azon kaptuk magunkat, hogy az NFL kezdi lenyomni a Manchester United-ot.

Aztán jött a Facebook és hozta magával a Madden játékokat, egyre több magunkhoz hasonló arcba botlottunk. Innen jött Csabi ötlete, (mert 10 évente azért ő is letesz egy parádés ötletet az asztalra) hogy legyen egy csoportja ezeknek a figuráknak, hiszen ugyan azért és ugyanúgy rajongunk. Ezt a Madden játék megszűnése csak megerősítette.

A többi már történelem.

Szeretném, ha ez a csoport azokat az értékeket tartaná fontosnak, amiről a mi 35 éves barátságunk is szól. A másik "vérének szívása" és azok a félmosolyok. Valljuk be, nincs is jobb érzés annál, amikor a Steelers 21-19-re veri a Patriots-ot és másnap felhívhatom a barátomat negyed tíz után négy perccel és megkérdezhetem, mennyi az idő?! Na, abban a 3 másodperc mély csendben, minden benne van, amit mondani akartam! A többit pedig már nem tűri a nyomda festék!