Vittem pár "rossz" szokást haza
Mikor kikerültem a kollégiumból (2003) és visszatértem az otthon biztonságos melegébe, vittem pár "rossz" szokást haza.
Mivel négyen voltunk egy szobában a koleszban, ezért csendben sosem sikerült elaludnom, kellett valami zaj, amire elalszik az ember... és ekkor jött Héj Arnold! a Nickelodeonon... annyira érdektelen volt számomra, sitty-sutty elaludtam rajta.
Aztán egyszer csak megszűnt.... vége lett mindennek... nem találtam sehol semmi unalmasat, amire el tudnék aludni, aztán - sejthetitek - Sport tv... amerikai foci... Na, sok hülye... erre jó lesz elaludni... olyannyira nem sikerült, hogy aznap este aludtam 3 órát, másnap meló volt. Azt hiszem a Szíhóksz játszott valakivel és Shaun Alexander hatalmas elkapásai voltak az első TD emlékek.
Természetesen semmit nem értettem az egészből... De Faragó Ricsi nagyon szépen elmagyarázta, mi miért történik.... aztán vártam minden héten a vasárnapot... annyira itt még nem ástam bele magam... nem is volt kedvenc csapat... csak érdekelt az a cirkusz, amiért az amcsik megőrülnek...
Aztán rákerestem a facebook-on, hogy van-e valamilyen játék ezzel kapcsolatban, hogy kicsit képbe legyek... Néhány vasárnapi meccset leszámítva, amit láttam, csak két élményem volt az amerikai focival kapcsolatban.
- Angyalföldi gyerekként a panelok között egyszer kipróbáltuk a kutyaszaros réten az amerikai focit... egyik haver kapott egy labdát, hát uccu nekije... mivel 14 évesen voltam 145 cm és még kevesebb kiló, ez nem az én sportágam volt akkoriban, szóval felejtő is volt.
- Ace Ventura, Dan Marino és Hópihe.
Találtam egy játékot... addigra láttam már pár meccset... és megtetszett Tom Brady játéka, a hatalmas dobások az elkapók felé... meg Hazafiak, nem valami állatok.... szóval letettem rájuk a voksomat.
Aztán a játékban a jobb fejlődés érdekében lehetett "gifteket" küldeni... na, akkor keressünk egy csoportot, ahol sokan vannak és tudjuk küldeni egymásnak a xarokat, mert mindenki sajnálta a pénzt az elite kártyákra.
Így találtam rá az (ma már) Alapító Atyákra, de akkor még alig voltunk páran... aztán jött az ötlet csináljunk egy bajnokságot... iszonyatosan összehozta a csoportot... aki aktív tag volt még aktívabb lett, aki addig nem volt az, az lett.
Sok jó meccs, hónapokra való kizárás, mert találtunk egy rést a pajzson és mindenkinek ugyanolyan erős csapata lett, ugyanazokkal a játékosokkal.
Miután nem tudtunk játszani, mit ad Isten... elkezdtünk beszélgetni... ökörködni... Olyanok lettünk, mint a NOMAAM a Rém rendes családból. Jöttek találkozók, még jobban összekovácsolódott a társaság. Három gyerekes apukaként nem arról szól az életem, hogy tivornyázok szabadidőmben, sőt... van hogy vasárnapra inkább beosztatom magam, hogy tudjak meccset nézni, mert nem egyszer fordult elő, hogy altattam a gyerekeket és reggel velük keltem és kimaradt a meccs.
Nekem itt a csoportban már nem fészbúk ismerősök vannak, hanem a barátaim. Akiknek tiszteletben tartom a véleményüket, ha #NOPECC-eznek, mert szerintem tök vicces ugyanakkor szeretek velük vitázni is, mert mindenkinek igaza van valahol (kivéve, hogy a Pecc gyenge csoportban van)
Nekem az elsődleges szórakozásom a csoport és a szezonnyitó vagy Superbowl az mindig szent, és ha lehet, csak velük nézem! Ez az én történetem.
GO PATS!
Barabás József